A maja naptárt speciálisan a csillagok állására rávetítve hozták létre. Ehhez behatóan kellett ismerni a majáknak a csillagászatot, a matematikát, és a geometriát is.
Mindezeket kilátótoronyból tették, a szabad szemüket használva, pálcák segítségével.
A maja civilizáció
A maják Közép-Amerikában éltek jóval a spanyol hódítók megérkezése előtt - ezért hivatalosan prehispán civilizációként is szoktak hivatkozni rájuk.
A civilizáció kialakulásának korszaka kb. Kre. 10 000 és Kru. 300 között tehető és az alábbi korszakokra bontható:
- korai preklasszikus kor (ősmaják):
Kre. 10 000 és Kre. 1250 között
- középső preklasszikus kor
Kre. 1250 és Kre. 450 között
- késői preklasszikus kor
Kre. 450 és Kru. 300 között
Norberto González Crespo és Ricardo Velasquez Valdez mexikói antropológusok ásatásaiban a legkorábbi emberi rétegekben a pleisztocén után közvetlenül kipusztult állatok csontjai jelennek meg. Az agyagművesség és a kerámiakészítés is legkésőbb Kre. 2300 körül elterjedt A belizei leletek dárdahegyei a Clovis-kultúra eszközeihez hasonlóak. A földművelés kezdetei Kre. 2500 - 1500 közé tehetők, a cuelloi leletek radiokarbonos kormeghatározását sokan támadták (4500 év), de Kre. 1500-nál későbbre semmiképp sem tehetők. Már e korai preklasszikus kor végén termeltek kukoricát, tapasztott alapra épített favázas és zsúptetős kunyhókban laktak, szín- és forma gazdag kerámiát készítettek.
A középső formatív időszakban az irtásos-parlagolásos földművelés szintjét túllépve intenzív földművelési módszerekre tértek át, a települések továbbra is falusias jellegű élelemtermelő közösségek. Megjelent a teraszos földművelés. Kisebb, 100 – 500 lakosú falvakban letelepedett életmódot folytattak. Kre. 800-tól egyre több településen kisebb-nagyobb platformokon rituális épületeket emeltek, a kereskedelem az egyes falvak között egyre szorosabbá vált, és az olmék civilizáció is termékenyítően hatott, olyannyira, hogy Kre. 600-tól kezdve már városias települések is megjelentek a mai guatemalai Petén megye párás dzsungeleiben.
Az Kre. 750 – 450 között a maja társadalomban alapvető változások zajlottak le, de a folyamat egészében még nem ismert. Nehézséget jelent a kutatás számára, hogy ebben a korban ugyanazokon a településeken laktak, mint később, ezért a kései formatív korszak esetleges leletanyagát a klasszikus kor nagy volumenű építkezései borítják be. Kre. 450 táján azonban olyan komplex társadalom létezett már, aminek kialakulásához biztosan hosszú idő kellett. A változásra szemléletes példa egy viszonylag félreeső kisebb település, Cuello. Itt a középső preklasszikus korban a szertartási központ egy kis udvar volt, ezt pedig alapzatokon fából épített építmények (valószínűleg templomok) vették körbe. Az udvaron Kre. 450 táján széles és magas emelvényt alakítottak ki, majd a nyugati végén kis piramist is építettek. Az ásatások eredményei szerint az udvart a körbezáró templomalapzatok szintjéig feltöltötték, a faépítményeket pedig felgyújtották, hogy helyet szorítsanak az elképzelt változtatásoknak. Nem valószínű, hogy egy spontán tűzvész áldozatául estek a templomok és csak kihasználták az alkalmat, mert szentségtelenítő rítusok emlékeire is akadtak a feltárók. Az udvar közepén két tucat fiatal férfit temettek el egy sekély mélyedésben. A temetkezési mellékletben már megjelenik a pop (gyékényszőnyeg), a maja uralkodók később is használt uralkodói jelképe. Kre. 450-ben tehát már voltak olyan helyi fejedelmek, akik királyi hatalmat gyakoroltak. Cuello mindemellett a kései preklasszikus korban csak egy nagyjából 1000 fő lakosságú falu volt, valószínűleg politikai súly nélkül, mégis nagyarányú építkezéseket mutathatott fel.
Mindezeket kilátótoronyból tették, a szabad szemüket használva, pálcák segítségével.
A maja civilizáció
A maják Közép-Amerikában éltek jóval a spanyol hódítók megérkezése előtt - ezért hivatalosan prehispán civilizációként is szoktak hivatkozni rájuk.
A civilizáció kialakulásának korszaka kb. Kre. 10 000 és Kru. 300 között tehető és az alábbi korszakokra bontható:
- korai preklasszikus kor (ősmaják):
Kre. 10 000 és Kre. 1250 között
- középső preklasszikus kor
Kre. 1250 és Kre. 450 között
- késői preklasszikus kor
Kre. 450 és Kru. 300 között
Norberto González Crespo és Ricardo Velasquez Valdez mexikói antropológusok ásatásaiban a legkorábbi emberi rétegekben a pleisztocén után közvetlenül kipusztult állatok csontjai jelennek meg. Az agyagművesség és a kerámiakészítés is legkésőbb Kre. 2300 körül elterjedt A belizei leletek dárdahegyei a Clovis-kultúra eszközeihez hasonlóak. A földművelés kezdetei Kre. 2500 - 1500 közé tehetők, a cuelloi leletek radiokarbonos kormeghatározását sokan támadták (4500 év), de Kre. 1500-nál későbbre semmiképp sem tehetők. Már e korai preklasszikus kor végén termeltek kukoricát, tapasztott alapra épített favázas és zsúptetős kunyhókban laktak, szín- és forma gazdag kerámiát készítettek.
A középső formatív időszakban az irtásos-parlagolásos földművelés szintjét túllépve intenzív földművelési módszerekre tértek át, a települések továbbra is falusias jellegű élelemtermelő közösségek. Megjelent a teraszos földművelés. Kisebb, 100 – 500 lakosú falvakban letelepedett életmódot folytattak. Kre. 800-tól egyre több településen kisebb-nagyobb platformokon rituális épületeket emeltek, a kereskedelem az egyes falvak között egyre szorosabbá vált, és az olmék civilizáció is termékenyítően hatott, olyannyira, hogy Kre. 600-tól kezdve már városias települések is megjelentek a mai guatemalai Petén megye párás dzsungeleiben.
Az Kre. 750 – 450 között a maja társadalomban alapvető változások zajlottak le, de a folyamat egészében még nem ismert. Nehézséget jelent a kutatás számára, hogy ebben a korban ugyanazokon a településeken laktak, mint később, ezért a kései formatív korszak esetleges leletanyagát a klasszikus kor nagy volumenű építkezései borítják be. Kre. 450 táján azonban olyan komplex társadalom létezett már, aminek kialakulásához biztosan hosszú idő kellett. A változásra szemléletes példa egy viszonylag félreeső kisebb település, Cuello. Itt a középső preklasszikus korban a szertartási központ egy kis udvar volt, ezt pedig alapzatokon fából épített építmények (valószínűleg templomok) vették körbe. Az udvaron Kre. 450 táján széles és magas emelvényt alakítottak ki, majd a nyugati végén kis piramist is építettek. Az ásatások eredményei szerint az udvart a körbezáró templomalapzatok szintjéig feltöltötték, a faépítményeket pedig felgyújtották, hogy helyet szorítsanak az elképzelt változtatásoknak. Nem valószínű, hogy egy spontán tűzvész áldozatául estek a templomok és csak kihasználták az alkalmat, mert szentségtelenítő rítusok emlékeire is akadtak a feltárók. Az udvar közepén két tucat fiatal férfit temettek el egy sekély mélyedésben. A temetkezési mellékletben már megjelenik a pop (gyékényszőnyeg), a maja uralkodók később is használt uralkodói jelképe. Kre. 450-ben tehát már voltak olyan helyi fejedelmek, akik királyi hatalmat gyakoroltak. Cuello mindemellett a kései preklasszikus korban csak egy nagyjából 1000 fő lakosságú falu volt, valószínűleg politikai súly nélkül, mégis nagyarányú építkezéseket mutathatott fel.
A kései preklasszikus korszakban, Kre. 450-től már több 2 - 10 ezer
lakost számláló város alakult ki, ami egy demográfiai növekedés jelzése
is, a kései preklasszikus korból sokkal több lelőhely ismert, mint a
megelőző időkből. Megnőtt emellett a népsűrűség is, az 1974 – 1975-ös
ásatási szezonban Norman Hammond
statisztikai elemzéseket végzett az észak-belizei lelőhelyen, és azt
találta, hogy adott területen négyszer annyi házhely volt a kései, mint a
középső preklasszikus korban.
Nakbé, El Mirador, Wak'na, Tintal, El Porto, Sacayut, Calakmul, Kaminaljuyú és Tikal
a jellegzetes késő preklasszikus városok. Mindannyiuk közös sajátossága
a hatalmas köztér, melyet csonkagúla alakú platformon álló templomok és
a nemesek házai vettek körül (ennek arányosan kicsinyített mása a
cuelloi). Mindenhol megfigyelhető jelenség, hogy ebben a szakaszban a
szertartási központok megnövekednek és a városok központjába kerülnek. A
platformokra lépcsők vezettek, és oldalaikat mészkőstukkóból készült
maszkok borították, melyek különböző isteneket ábrázoltak, mint Kinich
Ahau, a napisten vagy mitikus helyeket, mint Taj Wayib'. Ekkor jelentek
meg az első feliratok is, amelyek az első uralkodók tetteiről adtak
számot, csakúgy, mint a pazar falfestmények. A preklasszikus kor végét
számos város összeomlása jelenti az Kru. 100 – 200 közötti
periódusban, melyek okai ma még nem tisztázottak, noha a mai régészeti
és epigráfiai maradványok nagyobb arányú népmozgásokról tanúskodnak.
A népesség és a népsűrűség növekedése lehetőséget adott
nagyarányú földmunkák kivitelezésére, amikor is egyszerre óriási
területeken alakítottak ki a hegyoldalakból művelhető teraszokat.
Ugyanebben az időben megindult a mocsarak nagyarányú lecsapolása is.
Mocsárlecsapolásra az egyik legkorábbi példa a Vernon L. Scarborough által feltárt cerrosi,
1200 méter hosszú, hat méter széles és két méter mély csatorna.
Érdekessége, hogy ez a nagy munka elég kicsiny lecsapolt területhez
épült.
Kre. 400 – 300 között épült Komche központjában öt
hatalmas emelvény, ezek egy 80 × 150 méteres teret vesznek körül, ez a
kései preklasszikus kor egyik első fellendülését mutatja.
További korszakok
- Klasszikus kor (Kru. 300 – 950):
a műveltség és kultúra felvirágozása,
elindulnak a városépítkezések,
a háborúzások kora,
az alföldek elnéptelenednek.
- Posztklasszikus kor (Kru. 950 – 1550):
a maja civilizáció militarizációja,
megjelenik a Tollaskígyó-kultusz,
a Maja Konföderáció megalakulása 994-ben (Chichén Itzá, Mayapán és Uxmal városok),
a konföderáció felbomlása 1194-ben,
1441-től az anarchia korszaka.
Mire a hódító spanyolok elérték a maják által uralt tengerpartokat a maja adminisztráció csaknem teljesen összedőlt már.
További korszakok
- Klasszikus kor (Kru. 300 – 950):
a műveltség és kultúra felvirágozása,
elindulnak a városépítkezések,
a háborúzások kora,
az alföldek elnéptelenednek.
- Posztklasszikus kor (Kru. 950 – 1550):
a maja civilizáció militarizációja,
megjelenik a Tollaskígyó-kultusz,
a Maja Konföderáció megalakulása 994-ben (Chichén Itzá, Mayapán és Uxmal városok),
a konföderáció felbomlása 1194-ben,
1441-től az anarchia korszaka.
Mire a hódító spanyolok elérték a maják által uralt tengerpartokat a maja adminisztráció csaknem teljesen összedőlt már.
A maja naptár
Naptárukat csillagászati megfigyelésekre alapozták, amiben figyelembe vették a Nap járásán kívül a bolygók, a csillagok látszólagos égi mozgását és a Hold fázisait is. Naptáruk több korábbi, Közép-Amerikai kultúra naptárán alapult, ezek egyike az olmék volt. Naptárukkal képesek voltak megállapítani a téli és nyári napforduló, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség
dátumát, továbbá, hogy egy adott dátum milyen napra fog esni. Dátumokat
véstek a templomokra, emlékművekre, és dátumok edényekre festve is
megtalálhatók.
Hitük szerint a történelem ciklikusan ismétli önmagát. Voltak
szerencsés és szerencsétlen napok. A gonosz elűzésére a szerencsétlen
napokon áldozatot kellett bemutatni, amit a papok végeztek, így ezek
bekövetkezésének időpontját előre ismerni kellett. Az ünnepségek,
fesztiválok, megemlékezések szerencsés napokhoz voltak időzítve.
Elképzelhetetlen volt számukra, hogy vallási rituálét vagy háborút
kezdjenek, vagy akár születésnapot ünnepeljenek anélkül, hogy előzőleg a
naptárhoz fordultak volna.
Valójában a maják naptára sokkal több, mint csillagászati méréseket és adatokat tartalmazó dokumentum.
Benne pontosan lejegyezve találjuk az univerzum keletkezésének idejét és a különböző fejlődési korszakok periódusát is.
A naptár igazsága egyszerű. Semmi köze sincs a világvégéhez. A teljes kozmosz történetét és az emberiség történelmének valódi célját foglalja össze. A maják úgy gondolják, hogy a mindenség kb. 16 milliárd évvel ezelőtt teremtődött, de szerintük a Teremtés nem egyszerre ment végbe. A naptár megadja az időpontot a Teremtés kilenc lépcsőfokához, amelyek a kezdetektől következtek be egészen 2012-ig, amikor a naptár időszámítása véget ér.
A Teremtés első lépcsője kb. 16 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, beletartozott a világmindenség kialakulása, az anyag összetömörülése galaxisokká, csillagokká, bolygókká. Az élet kezdetei, az első sejtek, majd az összetettebb organizmusok kialakulása.
A 2-4. lépcsőig a Teremtés létrehozta az emlősöket, az emberszabásúakat, majd végül, 2 millió évvel ezelőtt, az embert. Ettől kezdve a Teremtés további lépcsőfokai az emberi tudat egyre nagyobb területet felölelő tágulásával függenek össze, a törzsi tudat 103 ezer évvel ezelőtt, a regionális tudat, Kre. 3115 körül a nemzeti tudat. Ezután 1755. július 24-én a Teremtésben új lépcsőfok következett a planetáris tudat, a galaktikus tudat 1999. január 5-én.
Az utolsó lépcsőfok nem önmagától következik be. Arra van szükség, hogy a kellő sokaságú ember megtanulja, hogyan hangolódhat rá a Teremtés következő szintjére.
Valójában a maják naptára sokkal több, mint csillagászati méréseket és adatokat tartalmazó dokumentum.
Benne pontosan lejegyezve találjuk az univerzum keletkezésének idejét és a különböző fejlődési korszakok periódusát is.
A naptár igazsága egyszerű. Semmi köze sincs a világvégéhez. A teljes kozmosz történetét és az emberiség történelmének valódi célját foglalja össze. A maják úgy gondolják, hogy a mindenség kb. 16 milliárd évvel ezelőtt teremtődött, de szerintük a Teremtés nem egyszerre ment végbe. A naptár megadja az időpontot a Teremtés kilenc lépcsőfokához, amelyek a kezdetektől következtek be egészen 2012-ig, amikor a naptár időszámítása véget ér.
A Teremtés első lépcsője kb. 16 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, beletartozott a világmindenség kialakulása, az anyag összetömörülése galaxisokká, csillagokká, bolygókká. Az élet kezdetei, az első sejtek, majd az összetettebb organizmusok kialakulása.
A 2-4. lépcsőig a Teremtés létrehozta az emlősöket, az emberszabásúakat, majd végül, 2 millió évvel ezelőtt, az embert. Ettől kezdve a Teremtés további lépcsőfokai az emberi tudat egyre nagyobb területet felölelő tágulásával függenek össze, a törzsi tudat 103 ezer évvel ezelőtt, a regionális tudat, Kre. 3115 körül a nemzeti tudat. Ezután 1755. július 24-én a Teremtésben új lépcsőfok következett a planetáris tudat, a galaktikus tudat 1999. január 5-én.
Az utolsó lépcsőfok nem önmagától következik be. Arra van szükség, hogy a kellő sokaságú ember megtanulja, hogyan hangolódhat rá a Teremtés következő szintjére.
források:
Wikipédia.hu
James Redfield - A Tizenkettedik Felismerés (regény)
